A sors kerekesszékbe szoritott egy végzetes baleset folytán, 1999-ben meggyszedéskor leestem a fáról, rá a fa alatti padra és eltört a hátgerincem deréktájon, azóta az életemet kerekesszékben élem.

Kerekesszékesként utazni sokszor kihivást jelent, de ha valamit nagyon akarunk akkor arra mindig megtaláljuk a megoldást. Hatalmas siker számomra hogy dacára minden problémának olyan élményekkel gazdagodhattam amelyek nem adatnak meg mindenkinek. Néhány úticélt emlitsek csak: Párizs, London, Bécs, Madrid, Barcelona, Nizza, Monte Carlo, Velence, Róma.

Természetesen “mindenhol jó, de legjobb otthon”, viszont az új helyek felfedezése, megismerése szélesiti az ember látókörét, s a világról alkotott képét egészen új megvilágitásba helyezi. Ezt a képet szeretném átadni a leirásaimban.

Ajánlom mindenkinek, aki csak teheti, hogy lépjen ki a nagyvilágba, mert olyan érzést fog kapni ami semmivel sem hasonlitható össze. Aki már utazott az tudja hogy miről van szó. Az úticél mindenkinél másmilyen, ennek megközelitése is különbüző eszközökkel történhet, a lényeg hogy eljussunk, legyen az autóval, vonattal, busszal, repólővel vagy akár kutyaszánnal történjék is!

Sok szép élményt!