Az indulás hétfőn reggel 8 órára lett tervezve, de fél kilenc lett belőle. Sebaj, nem vesztettünk semmit, így is időben odaértünk Budapestre. Bezdántól autóval mentünk fel Pestre, a Köki környékén levő panelek egyik parkolőjában hagytuk a járművet, átsétáltunk a Kökire és vonaljegyet vettünk az egyik újságos-traffikban, majd a 200E számú autobusszal kimentünk a repülőtérre.  A repülőgép 15.20-kor indult, rokkantként illő a két órával előbbi megjelenés, bár nem kötelező, de én szeretem ha időben ott vagyok ahol kell, így 13h-kor már a 2b terminálon vártuk mikor jelenik meg a monitoron melyik "desk"-nél is lesz a Ryanair koppenhágai járatának a "check-in"-je. Mikor eljött az idő meg is jelent, természetesen, konkrétan a 33-34-es pultok felé vettük az irányt, ahol megtörtént a bejelentkezés, felragasztották a poggyász-szalagot a kerekesszékemre, majd utunkra engedtek, azzal hogy majd az A11-es kapunál várjunk, oda fog értem jönni beszállást segítő szemelyzet(mentősök). Ezzel lett egy kis gond utólag, de szerencsére semmi komoly. Átmentünk a szokásos átvizsgáláson, minden rendben volt, majd megkerestük a fentebb említett A11-es kaput és letanyáztunk. A WIFI működött, az idő múlott... 15h körül már azon kezdtünk tanakodni hogy mégis oda kellene menni ahol mindenki beszáll, mert itt nem sok ember volt. A monitorok kimutatták hogy az A15-ös kapu a mi gépünk utasainak a kijárata, hát elindultunk hogy elmegyünk oda, megállított egy ott dolgozó fiatalember hogy van-e rezervált asszisztenciám? Persze, mondtam, s erre ott voltak a mentősök is, hogy hol voltunk, már mindenhol kerestek, még a hangosbemondón is bemonták a nevem, ami igaz is, csak úgy recsegett az a hagszóró hogy abból egy szót se lehetett megérteni. Na mindegy, lementünk a földszintre, ki az ajtón, be a "konzerv-dobozba", ahogy a roki-szállító konténert hívom, majd be a repülőgép hátsó ajtáján át a 32F számú székbe, az ablak mellé. Érdekesség hogy mindig az ablak mellé kell ülnöm, amire nem is panaszkodom, szeretem látni ha van látnivaló odakint. Az úton nem volt semmi extra, a stewardessek tették a dolgukat - biztonsági bemutató, pincérkedés, kaparós-sorsjegy árusítás stb. - majd leszálltunk Koppenhágában. Mint mindig, én szállok ki utoljára, csak itt nem voltak előre értesítve hogy egy "ilyen" utas van, de relatív időn belül reagálták és már le is hoztak a gépről. Kiérve a terminálra azonnal sorba álltunk megvenni a vonatjegyeket a városig, ez fejenként 36 korona volt,  s ha már ott voltunk, rákérdeztem a Svédországba, Malmőbe induló jegyre is, itt volt valami akció két személy részére, úgy valamivel olcsóbb tán, de a harmadik személy egész jegyet kellet vegyen, így hármunkra 466 korona volt az oda-vissza út a koppenhágai központi pályaudvartól Malmő központi pályaudvaráig, szerdára, időponttól függetlenül. Innét lifttel egy szinttel lejjebb mentünk, a vágányokhoz, és mivel nemigen tudtuk hogy most melyik vonatra is kell felszállni, melyik megy a központi pályaudvarra, így megkérdeztem egy ott álló fiatalembert tudja-e? Azt mondta hogy a következő oda megy, így azzal is mentünk. A központi pályaudvar melletti második utcában levő Urban House nevű hostel volt a végső célunk, amit ugyan egy kisebb kerülővel értünk el, de így elsőre is elég hamar odataláltunk.

A szállásunk számomra új belépési módszerrel lepett meg, nem szükséges bejelentkezni a recepción, az ember sms-ben megkapja a szobaszámot, az ágya számát és egy belépési kódot, azzal felmegy és már el is nyúlhat, akár. Semmi adminisztráció, kitöltendő formanyomtatvány, aláírás, stb. Nos, én azért biztosra mentem és szóltam a recepción, ami egyben a bár is, mondtam melyik szobát kaptam, mondta a srác hogy néz egy másikat, mivel az eredetihez emelkedőn kell felmenni, amit később láttam és tényleg igencsak meredek. A második emeleten kaptunk szobát, meg kell jegyezzem egy igancsak kicsi szoba volt, 3db emeletes ággyal. Volt már két lakója a szobának, két amerikai csaj, akiket elsőre kínaiaknak néztünk az ábrázatuk miatt, viszont pár szó után már össze is ismerkedtünk, kedves, barátságos lányok voltak akik a húsvéti szünetben eljöttek megnézni Svédországot és Dániát. Ekkor kopogtak az ajtón, a recepcióról jött fel egy srác, hogy sajnos tévedés történt, ez női szoba, és áttessékelt az első emeletre ahol már egy nagyobb szoba fogadott minket, szintén 3db emeletes ággyal.