Ennek az utazásnak a "Vissza a múltba" cím dukál. Kubából csak Havannát láttam, ennek élményeit tárom eléd, kedves olvasóm.

Az útvonal Budapestről indult a Transavia járatával Parizs Orly repterére, ahol is kb. 12 órát töltöttem el, mivel a gép 22 órakor szállt le, a Havannába induló Air Caraibes gép pedig reggel 10.20-ra volt előrelátva. Persze késve indult, és a 800 km/h-ás sebességgel kubai idő szerinti 14.20 helyett 15.20-kor szállt le. Már leszálláskor látszott hogy folyik a víz az ablakon, ergo eső van. De így is meglepett a számomra szokatlan párás, forró, fülledt levegő, miután kiértünk a szabad levegőre a reptér elé.

Itt egy kicsit vissza kell kanyarodnom az Orly reptérhez, ugyanis ott ismerkedtem meg egy belgrádi párral, akikkel ugyanazon a gépen mentünk Kubába, és hála nekik nem sózták rám a franciák a turista vizumot Kubába, azzal hogy leellenőrizték a neten és hogy kell nekünk is. Az említett pár szerencsére jobban felkészült, voltak a nagykövetségen Belgrádban megérdeklődni hogy kell-e vízum, és azt az infót kapták hogy nem, és sikerült meggyőzniük a checkin-eseket, így a rámsózott 40€-s turista lapot(VISA - Tarjeta del turista) visszavették az Air Caraibes ügyfélszolgálatán. És most folytassuk Kubában tovább.

Nem terveztem meg előre hogy fogok eljutni  szállásig, előzetes internetes infóim szerint legjobb taxit fogadni, de úgy adódott hogy a kijáratnál ismét összekerültem a belgrádiakkal, akiket viszont várt egy taxis. Segítőkészek voltak, a taxis is ráált hogy elvisz engem is, így ez a kérdés megoldódott. Elmentünk pénzt váltani, a kígyózó sort megelőzve az ott lévő biztonsági emberke is rábólintott hogy a következők mi lehetünk. Eurót váltottunk, mivel a dollár árfolyam plusz 10% adóval van sújtva. Moneda nacional-t a reptéren nem lehet kapni, azt a városban kell megoldani. Továbbindultunk. A parkolóban a taxisunk ezzel a Lada-val kiállt, én és az útitársaim beszálltunk és irány a város!

 Néhány kép amerre elvitt minket:

A belgrádi pár szállására mentünk előbb, kifizették az útjukat, s innentől már nem találkoztunk többet. Ők eleve 3 napot szántak Havannára, majd mentek tovább Varadero-ba. Búcsút vettünk és tovább "száguldott" a Lada az én szállásom felé. Odaérve a házigazdám már várt, a taxis tőlem is legombolt 25 CUC-ot, ami annyi mintha egyedül engem hozott volna, de nem csináltam ebből problémát.

A szállást Airbnb-n találtam, egy amolyan "casa particular" szerűség, ahol is az ember magánházban lakik, valakinél. A háziak egy idősebb házaspár, Oscar és Olga, rendes, segítőkész emberek. A szobával minden rendben volt, de a fürdőszoba igencsak miniatűr volt az én szempontomból. Az 53cm széles Quickie Heliumommal épphogy átfértem az ajtón, és elgurulhattam a mosdóig. Oscar hozott egy műanyag széket a zuhanyzóba, de nem sokra mentem vele, viszont akkor is dicséretes a segítőkészsége.

Oscar-ék kitettek magukért, volt egy kis főzőfülke is, amihez az utat elzárta a hűtő, mely egy minibárt rejtett magába, 1.5l-es ásványvizből 1db, dobozos sörből és kólából 4-4db, a kézzel írt árlista pedig az hűtőajtóra ragasztva. Reggeli is kapható náluk, 5$-ért, de azt nem kértem. A vizet viszont azonnal fogtam, mégha 2$ is volt, a hosszú út és a fülledt forróság utáni fáradtság így kívánta. Na persze a testet se lehet átverni, az ottani 18h egyenlő az itteni éjféllel.

Részletek

Kategória: Utazások

Megjelent: 2017. június 29.

Találatok: 1624

Vilnius, Litvánia fővárosa, egy hirtelen elhatározás révén került a térképemre, ui. már volt egy repülőjegyünk Belgrád-Memmingen útvonalra, ezt bővitettem ki a Memmingen-Vilnius és Vilnius-Frankfurt Hahn repjegyekkel.

Szállásunk a Center Stay Hostel volt, mely nem mondható kerekesszék-barát helynek, dacára annak hogy a Booking.com-on annak hirdetik magukat. Amint látható, már az utcáról egy lépcsónyi magasságban van a bejárat, az ajtón belül viszont még vagy 5 lépcsőfokot kell megmászni a recepcióig, azaz a földszintig.  A haverom, akivel mentem, felsegitett a lépcsőkön a recepcióig, ahol is újabb meglepetés várt ránk, ui. az emeleten kaptunk szobát, lift persze nincs, igy az emlitett útitársam és egy ott lakó, félrészeg, orosz fiatalember segitettek feljutnom az emeletre, ahol is egy 8 ágyas szobában voltunk ketten.

Másnap reggel összepakoltuk ismét a táskáinkat, remélve hogy estére már a földszinten lesz szállásunk, ami be is jött, mivel a városnéző túránk kezdete előtt a recepción megkérdeztem hogy kaphatunk-e szobát a földszinten és azt a választ kaptam hogy 12 óra után lesz szabad szoba, de addig volt még 2-3 óra, igy elindultunk felfedezni a várost.

Először is élelemért mentünk a kb. 1 km-re levő  IKI nevű bevásárlóközpontba, amely szinte összeépült a fő-buszállomással. Az árak hasonlóak a hazai üzletközpontok áraival, az akciókról már itthon értesültem az akciós újságjukból. A buszmegálló egyik padján "megteritettünk" és megreggeliztünk. Haverom el akarta dobni a zacskónyi szemetet, de megállitotta egy fiatalember, elsőre azt hittük az üres üveget akarja kivenni belőle, de egy péksütemény kellett neki, amibe a haverom csak beleharapott és mivel nem izlett neki, kidobta. Na ezt egy-kettőbe befalta a fiatalember, látszott rajta hogy remeg, bár hogy a hidegtől vagy az éhségtől, nem tudom. A haverom visszament az üzletbe és vett neki enni-innivalót, majd visszamentünk a hostel fele. Ekkora már volt szabad szoba, igy áthordta a táskáinkat az új szobába, majd folytattuk a város felfedezését.

A Hajnal-kapun(Aušros Vartai) keresztül folytattuk utunk, Vilinus óvárosának eredeti kilenc kapujából az egyetlen ami máig megmaradt.

A kapu magyar vonatkozású érdekessége, hogy 1956. november 2-án, a Báthory István által alapított vilniusi egyetem diákjai, az 1956-os magyar forradalom hírét hallva a Rasos temetőtől a Hajnal-kapuig vonultak szolidaritásuk jegyéül, majd a kapunál szimpátiatüntetést tartottak. A tüntetést a karhatalmi erők feloszlatták, számos diákot (köztük Tomas Venclova kortárs litván költőt) letaróztattak, akiket később kicsaptak az egyetemről is.(forrás: Wikipedia).

Utunk tovább a Városháza(Vilniaus rotušė) és az előtte levő azonos nevű téren keresztül vezetett egészen a Vilniuszi Katedrálisig(Vilniaus Šv. Stanislovo ir Šv. Vladislovo arkikatedra bazilika), mely Vilniusz fő Római-katolikus katedrálisa.

 Innét a szomszédban levő Litván Nemzeti Múzeumhoz jutottunk, ahol is nem kértek belépőjegyet, ingyenesen bejártuk az egészet. Az itt látható régi ruházatok, földműves szerszámok és halászeszközök, különböző tájakról származó szobabelsők, valamint harci kellékek és fegyverek jól illusztrálják a litván nép történelmét.

A múzeum előtt Mindaugas király szobra áll, a háttérben pedig a Gediminas-torony magasodik.

  A Neris folyó partján látható Gediminas-domb (Vár-domb), tetején áll a város jelképének számító Gediminas-torony. Az egykori várkastélyból, csak ez az egy torony maradt meg. Nevét építtetőjáről, Gediminas nagyhercegről kapta, aki a egenda szerint Gediminas álmában hatalmas vasfarkast látott, amint üvöltött a Vilnia torkolata fölé magasodó hegyen. Az álom az jelképezte, hogy itt majd gyönyörű erőd és város fog emelkedni.

Részletek

Kategória: Utazások

Megjelent: 2016. január 13.

Találatok: 2250

Az indulás hétfőn reggel 8 órára lett tervezve, de fél kilenc lett belőle. Sebaj, nem vesztettünk semmit, így is időben odaértünk Budapestre. Bezdántól autóval mentünk fel Pestre, a Köki környékén levő panelek egyik parkolőjában hagytuk a járművet, átsétáltunk a Kökire és vonaljegyet vettünk az egyik újságos-traffikban, majd a 200E számú autobusszal kimentünk a repülőtérre.  A repülőgép 15.20-kor indult, rokkantként illő a két órával előbbi megjelenés, bár nem kötelező, de én szeretem ha időben ott vagyok ahol kell, így 13h-kor már a 2b terminálon vártuk mikor jelenik meg a monitoron melyik "desk"-nél is lesz a Ryanair koppenhágai járatának a "check-in"-je. Mikor eljött az idő meg is jelent, természetesen, konkrétan a 33-34-es pultok felé vettük az irányt, ahol megtörtént a bejelentkezés, felragasztották a poggyász-szalagot a kerekesszékemre, majd utunkra engedtek, azzal hogy majd az A11-es kapunál várjunk, oda fog értem jönni beszállást segítő szemelyzet(mentősök). Ezzel lett egy kis gond utólag, de szerencsére semmi komoly. Átmentünk a szokásos átvizsgáláson, minden rendben volt, majd megkerestük a fentebb említett A11-es kaput és letanyáztunk. A WIFI működött, az idő múlott... 15h körül már azon kezdtünk tanakodni hogy mégis oda kellene menni ahol mindenki beszáll, mert itt nem sok ember volt. A monitorok kimutatták hogy az A15-ös kapu a mi gépünk utasainak a kijárata, hát elindultunk hogy elmegyünk oda, megállított egy ott dolgozó fiatalember hogy van-e rezervált asszisztenciám? Persze, mondtam, s erre ott voltak a mentősök is, hogy hol voltunk, már mindenhol kerestek, még a hangosbemondón is bemonták a nevem, ami igaz is, csak úgy recsegett az a hagszóró hogy abból egy szót se lehetett megérteni. Na mindegy, lementünk a földszintre, ki az ajtón, be a "konzerv-dobozba", ahogy a roki-szállító konténert hívom, majd be a repülőgép hátsó ajtáján át a 32F számú székbe, az ablak mellé. Érdekesség hogy mindig az ablak mellé kell ülnöm, amire nem is panaszkodom, szeretem látni ha van látnivaló odakint. Az úton nem volt semmi extra, a stewardessek tették a dolgukat - biztonsági bemutató, pincérkedés, kaparós-sorsjegy árusítás stb. - majd leszálltunk Koppenhágában. Mint mindig, én szállok ki utoljára, csak itt nem voltak előre értesítve hogy egy "ilyen" utas van, de relatív időn belül reagálták és már le is hoztak a gépről. Kiérve a terminálra azonnal sorba álltunk megvenni a vonatjegyeket a városig, ez fejenként 36 korona volt,  s ha már ott voltunk, rákérdeztem a Svédországba, Malmőbe induló jegyre is, itt volt valami akció két személy részére, úgy valamivel olcsóbb tán, de a harmadik személy egész jegyet kellet vegyen, így hármunkra 466 korona volt az oda-vissza út a koppenhágai központi pályaudvartól Malmő központi pályaudvaráig, szerdára, időponttól függetlenül. Innét lifttel egy szinttel lejjebb mentünk, a vágányokhoz, és mivel nemigen tudtuk hogy most melyik vonatra is kell felszállni, melyik megy a központi pályaudvarra, így megkérdeztem egy ott álló fiatalembert tudja-e? Azt mondta hogy a következő oda megy, így azzal is mentünk. A központi pályaudvar melletti második utcában levő Urban House nevű hostel volt a végső célunk, amit ugyan egy kisebb kerülővel értünk el, de így elsőre is elég hamar odataláltunk.

A szállásunk számomra új belépési módszerrel lepett meg, nem szükséges bejelentkezni a recepción, az ember sms-ben megkapja a szobaszámot, az ágya számát és egy belépési kódot, azzal felmegy és már el is nyúlhat, akár. Semmi adminisztráció, kitöltendő formanyomtatvány, aláírás, stb. Nos, én azért biztosra mentem és szóltam a recepción, ami egyben a bár is, mondtam melyik szobát kaptam, mondta a srác hogy néz egy másikat, mivel az eredetihez emelkedőn kell felmenni, amit később láttam és tényleg igencsak meredek. A második emeleten kaptunk szobát, meg kell jegyezzem egy igancsak kicsi szoba volt, 3db emeletes ággyal. Volt már két lakója a szobának, két amerikai csaj, akiket elsőre kínaiaknak néztünk az ábrázatuk miatt, viszont pár szó után már össze is ismerkedtünk, kedves, barátságos lányok voltak akik a húsvéti szünetben eljöttek megnézni Svédországot és Dániát. Ekkor kopogtak az ajtón, a recepcióról jött fel egy srác, hogy sajnos tévedés történt, ez női szoba, és áttessékelt az első emeletre ahol már egy nagyobb szoba fogadott minket, szintén 3db emeletes ággyal.

Részletek

Kategória: Utazások

Megjelent: 2016. április 04.

Találatok: 1864